2025. szeptember 20-án (szombat) 9 km-es körtúrát tettünk Sukoró felett.
Reggel 9:10-kor 11 vállalkozó kedvű túratárs szállt fel Fehérváron az Agárdra induló buszra, amivel Sukoró Kiserdőig utaztunk. Itt 4 autós társ csatlakozott hozzánk s így vált teljessé 15 fővel a kis túracsapatunk.
Gyors bemutatkozást és rövid tájékoztatót követően máris indultunk gyönyörű, igazi nyarat idéző időjárás közepette.
Kezdetben a zöld jelzésen hétvégi házak között haladva folyamatos emelkedés mellett hamarosan elértük első nevezetes pontunkat, az Alsó-Csepegő-forrást, sajnos kiszáradva.
Rátérve az erdei utunkra, előtte még egy röpke pillanatig rácsodálkozhattunk a tóra nyíló panorámára.
Ettől nem messze sikerült rátalálnunk a megszűntnek hitt Éva-forrásra s annak domborműves forrásfoglalására is.
Utunk folyamatos felfelé kapaszkodás mellett a hangulatos Csöpögő-völgyben folytatódott.
Már itt is változatos formájú sziklaformációk állták utunkat.
Ám a szikla-sokadalom csak ezt követően mutatkozott be igazán, miután rátértünk a piros háromszög jelű ösvényre.
Egyik ingókő jellegű sziklaalakzat követte a másikat és vagy megmászásra ingereltek...
... vagy pedig egyúttal névadásra is - az előbbi esetben: 'Három Grácia' :)
Mitagadás, az ingókövek néhány esetben csak kis apró beszorult ('ingó') kövekként mutatták meg magukat.
Egyik erdőtípusból a másikba jutva, haladtunk előre.
Az egyik lejtmenet aljánál készült egy spontán csoportkép is.
A Polák-hegy közelében nyíltabb részen vezetett keresztül az utunk.
Innen leereszkedve egy irtásos részre értünk ki, ahol a tó felé nyíló panoráma mellett valóságosan is láthattuk az egyik leg-kiirthatatlanabb özönnövényünk, a selyemfű térhódítását.
Továbbiakban ismét egy újabb fiatal erdőn át -
... és további sziklaformák mellett - hamarosan elértük a Sági-kút felső területét, ahol egy matuzsálem korú, erősen megdőlt (vagy inkább már kidőlt) fa mögött az állatok számára alakítottak ki itatóhelyet.
Követve a forrás által kialakult patakmedret, máris a Sági-kút alsó forrás-ágához jutottunk - de azt is víz nélkül találtuk.
Ugyancsak erősen megviseltnek tűnt a valamikori pihenőhely is.
Azért mégiscsak tartottunk egy villámpihenőt, némi falatozgatással, és állófogadás-szerű formában.
Mindeközben pedig kis közjátékként segítettünk egy hozzánk forduló fiatal idegen túratársnak, akinek a cipőtalpa elhagyta eredeti rögzítési helyét.
A Hurka-völgy szélesen kanyargó és száraz völgytalpán mi is keresztbe-kasul közlekedtünk, főként a jó néhány kidőlt fa miatt.
A völgy sziklafala lenyűgöző látványt nyújtott a mohaborítású felületekkel és a hol éles, hol lekerekített sziklaélekkel.
A Bodza-völgyben pedig csak fokozódott ez a megkapó látvány.
Hamarosan elértük a meredek feljárót a barlanghoz.
Maga a Bárcaházi- vagy Pákozdvári-barlang nem bronzkori (sokkal inkább tatár avagy török kori) eredetű, csak egy része járható, az is kúszva.
Ezzel ellentétben a Pákozdvár különlegesen nagy (Dunántúlon a legnagyobb) kiterjedésű földvára és földsáncai a bronzkorban készülhettek el védelmi célból.
Innen pár perc alatt a pangó vízű Angelika-forráshoz értünk, ahol megtartottuk az ebédszünetünket, ki-ki ahol tudott letelepedve.
Új erőre kapva s egy átkötéssel útba ejtettük a piros háromszög útvonalának további rendkívül változatos sziklaformációit.
A továbbiakban a Borjú-völgyben ereszkedtünk alá s itt készültek el egy hatalmas sziklafallal a háttérben a csoportképek is.
Jól gazdálkodva az erőnkkel és a rendelkezésünkre álló idővel, még az egy órával korábbi (14:14-kor) visszainduló buszunkat is elértük!
Bár egy kicsit elfáradva, de töretlenül lelkesen értünk Fehérvárra 3/4 3-kor.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették:
Briski Sándorné, Dénes Erika,
Reichhardt Ákos, Vili János és
Kiss Gábor