2025. május 10-én (szombat) 12 km-t gyalogoltunk, átsétáltunk Akarattyáról Kenesére.
Reggel fél 9-kor 12 túratárssal indult el a vonatunk a szfvári állomásról.
9 óra után pár perccel Balatonakarattyán máris nekiindulhattunk a tervezett utunknak - ragyogóan szép, napsütéses időben.
Hamarosan az első megállónkhoz értünk, ahol meglepetésünkre nyitva találtuk a helyi Nagyboldogasszony templomot.
Természetesen ezt ki is használtuk, és megtekintettük.
Innen a Rákóczi park felé vettük az irányt, ahol a Trianon-emlékmű mindig fájdalmas érzéseket kelt.
Ettől nem messze egy a közelmúltban kialakított sétányt kerestünk fel, ahol 15-nél több hazai település ültetett emlékfát, az illető települések Rákóczi-fáinak, ill. hagyományőrzésüknek a közös emlékére.
A Parkban tovább haladva a Millenniumi emlékmű érdekes szoborkompozíciója állított meg bennünket egy rövid együtt gondolkodásra, értelmezésre.
Következett a Park nevezetessége, névadó emlékhelye: a valamikori Rákóczi-fa (szilfa) maradványai és az ezt kísérő egyéb emlékek, tájékoztató táblák.
A település büszkén jelzi egy összesített táblán a megszületett fiúkat és lányokat.
Már csak egy bakugrás volt a csodás panorámát nyújtó Magaspart.
Innen Kenese felé haladtunk, lassan, hogy minél jobban feltöltődhessünk ezzel a magaslati látvánnyal.
De nemcsak felfelé, hanem lefelé is tekintgettünk, ahol pl. a nagy bakszakáll
... és a borzas szulák
... alkotta kisebb-nagyobb sárga, ill. rózsaszín foltok vonzották a szemeinket.
A szelfipontnál elkészült az első csoportkép.
Felkészülten vághattunk neki a nap első 'hegyének' a meghódításához.
A Csittényhegy a maga 168 m-ével alig-alig emelkedik a Magaspart térszintje fölé.
A szerpentinező aszfaltút végén értük el a magaslati pontot, ahonnan sajnálatosan nem igazán nyílt érdemi kilátás.
De nincs megállás, a mai túránk nagyobb része vár még ránk.
A 'hegyről' egy árnyas ösvényen leereszkedve - és átkelve a vasúti síneken - a Honvéd üdülő épületei mellett gyalogoltunk, egészen a Csittényhegy vmh-ig.
Majd továbbra is a Honvéd üdülő tekintélyes területe mellett haladva, már a parthoz közel kerülve haladtunk Kenese felé.
Egy rövid szemrevételezésre megálltunk az Alsóréti szabadstrandnál, ami az itteni régió egyetlen szabadstrandja.
Saját tapasztalat alapján bátran ajánlhatjuk mindenki számára nyáron a felkeresését.
A Parti sétányon sok szép, kisebb-nagyobb üdülő mellett nagyobb, luxus igényeket kiszolgáló szállók is ajánlják magukat.
A monoton aszfaltsétának lassan vége szakadt: elértük a nagy strandot és előtte a bevédett partszakaszt.
A vízhez közeli járószinten söpörni lehetett a vándorkagylók kihullámzás által felhalmozódott héjtömegét.
A kenesei állomásra érve egy gyors technikai szünetet követően máris nekivágtunk a napunk második erőpróbájának, a Soós-hegyre való felkapaszkodásnak.
A volt Postaépület mellett elhaladva közelítettük meg a Tatárlikakhoz, ezekhez a tatár- és török időkben keletkezett búvóhelyekhez való feljárót.
Itt a ránk váró nehézségek miatt részletes ismertető és ajánló hangzott el.
A legkönnyebben elérhető egyetlen Tatárlik is egy igen meredek szakaszon közelíthető csak meg.
A másik nyolc (!) hasonló 'lik' bármelyikének is a felkeresése pedig felejtős a mi számunkra.
A kapaszkodós ösvény végén, a református temető végében, a hegy névadójának, a tragikus sorsú Soós Lajos költőnek a sírjánál egy rövid versét idéztem fel.
Még a hegytető előtt egy pihenőhelynél a Mária Lélekemelő Emlékhelyet találjuk, amihez hasonló még 12 található az országban.
Aztán egy-két perces emelkedés végén végre felértünk a 'hegy' tetejére.
Már a szűk ösvény oldalában is láthattuk a fokozottan védett ősi növényünk, a Tátorján kisebb bokrait - ugyanakkor a nagyobb és már sajnos, elvirágzott példányait pedig a nyílt fennsíkon.
A terület másik védett növényfaja, a bíboros kosbor is zömében túl volt már a virágzása csúcsán.
Ugyancsak védettséget élvez a kisfészkű hangyabogáncs itteni élőhelye is.
A három védett növényünkön kívül akadt még más dekoratív faj is: pl. a ligeti zsálya.
Megtartottuk az ebédszünetet,
... majd egy újabb csoportképre is összeálltunk, miután időközben 13-ra nőtt a túrázóink száma.
Új erőre kapva felkapaszkodtunk a kilátóra, ahonnan lenyűgöző panoráma tárult elénk.
Elhagyva a 'hegytetőt', egészen a református temető másik kapujáig ereszkedtünk le. Itt a német katonai temetőt és vele szemben az 1. világháborús emlékművet valamint az 1848-49-es emlékfát kerestük fel.
Továbbra is lejtmenetben haladva hamarosan a volt Zsindelyes Csárda hazai viszonylatban is különleges műemlék épületéhez értünk.
Következett a református templom ...
... és vele szemben a Kultúra Háza a közösségi térrel.
A tér egyik oldalát képezi az ún. Óparókia épülete, ami manapság könyvtárként működik. Közvetlenül mellette áll a 3 reformátor, Dévai Bíró Mátyás, Luther Márton és Kálvin János szobra.
Előttük pedig az egyik emlékpadon egy rövid, aforizmaszerű versezet olvasható, egy 'gondolatszobrász' tollából:
"Majoros Árpád: A lehetőség remény - A remény egy szerethető fénysugár - A fénysugár maga az Isten!"
Továbbra sincs megállás: a városközpont közelében áll Szent Orbán szobra.
Innen pár méterre találjuk a Magyarok Nagyasszonya templomot,
... előtte pedig egy Emlékkeresztet.
A templomtól jó rálátás nyílik a város egyik nevezetességére, a Bagolyvárra, azaz a Tudor-jellegű stílusban emelt Jánosi-villára.
A közeli Hősök kertjében áll az első világháborús Hősök szobra.
Hamarosan utolsó megállónkhoz, a Bakó-ligetben álló 1956-os emlékműhöz és az országzászlóhoz értünk.
És még a vonatunk indulásáig is maradt némi szusszanásnyi időnk!
Bár egy kicsit elfáradva, de töretlenül lelkesen értünk vissza Fehérvárra fél 4 körül.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették: Reichhardt Ákos és Erzsi,
Vili János és Kiss Gábor