2026. március 25-én (szerdán) gyalogtúrát tettünk Gemencben s felkerestük kis hazánk legnagyobb törzskerületű fáját egy fekete nyár formájában.
Ezt a kirándulást már január óta próbáltuk megszervezni, de a megközelítés nehézségei (rossz tömegközlekedés, saras sétautak), plusz betegségek miatt csupán nemrég adódott erre lehetőség.
Végül is pontban 8 órakor csak egy autóval és 4 fővel indultunk el Fehérvárról.
Szép napos túraidőben negyed 11-kor Baján a Potyka Csárdánál már rá is léptünk a tanösvény nyomvonalára, ami egyenesen a Nagy fához vezetett.
Szokatlanul széles, de száraz erdei gazdasági úton haladtunk, jó tempóban.
Közben azért meg-megálltunk, hol egy rendkívül vonzó kinézetű nagy fa,
... hol pedig egy-egy virágos növény állított meg bennünket.
Így történt ez a fátyolfelhő által megszűrt napfényben is fényesen sárgálló bogláros szellőrózsa
... és a szolid megjelenésű kerek repkény,
... illetve a származási helyére utaló nevű perzsa veronika esetében is.
Korai virágzású fajként rácsodálkoztunk a zöld avagy kőrislevelű juhar csoportokban csüngő porzós virágaira is - megjegyezve, hogy ez egy adventív, nemkívánatos fafaj erdeinkben.
Szemünk elé került a hólyaghúzó bogarak közé tartozó nünüke egy hím egyede is, amit ehhez illően inkább ne is érintsünk meg.
Több helyen korábbi fakivágások eredményét szép rendbe rakott farakások jelezték.
A korábbi tapasztalatok szerinti vendégmarasztaló saras szakaszok kiszáradtak, így szinte száraz lábbal érhettük el a Nagy fához közvetlenül vezető keskeny ösvényt.
A Móricz-Dunának nevezett holtág is a hosszú ideje tartó szárazságot tükrözte.
Kisvártatva elkövetkezett a nagy pillanat: a találkozás a 'Pörbölyi Titán' névvel is illetett 'csomoros' fekete nyár messziről is lenyűgöző hatású példányával.
Természetesen készültek csoportképek s egyedi felvételek is a fánál és a fáról.
Jó pár percet eltöltöttünk a Nagy fa mellett, s csak néztük és elmélkedtünk.
A közelben erdei vöröshangyák nagy menetelő csapatait is megfigyelhettük.
Visszafelé ugyanazon a tanösvényen sétáltunk a kiindulópontunkra.
Azért ekkor is akadt még egy-két fotótéma: például virágzó gyümölcsfák,
... illetve a tetszetős formájú tavaszi aggófű néhány egyede)
... valamint a hallucinogén hatású csattanó maszlag múlt évi termései is.
Összességében 9 km lett a teljes megtett sétaút.
Kicsit rendbe szedtük magunkat, aztán autóval átkeltünk a Duna másik, város felőli (folyás szerinti bal) partjára, ahol a Tanyacsárdában ki-ki elfogyaszthatta a jól megérdemelt halas ételét.
Pontban 5 órakor pedig már Fehérváron búcsúztunk el egymástól.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, sok gazdagító friss lelki és szellemi élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Ajánlás, ami valamennyi általunk szervezett és vezetett túrára érvényes: a kirándulásaink során nem akarunk és nem is tudunk teljes körű bemutatásra törekedni - ezek csak mintegy étvágygerjesztőként avagy kóstolóként szolgálhatnak. Emiatt viszont csak ajánlani tudjuk az egyéni, csoportos visszatéréseket ezekre a korábban közösen felfedezett helyekre.
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették: Bakó János,
Reichhardt Ákos és Kiss Gábor