2025. december 6-án (szombat) kirándulást tettünk Mór körül.
Reggel fél 9-kor - a szomorkás, ködös idő ellenére - 12 túratárs gyülekezett a fehérvári vasútállomáson, a Komáromba induló vonaton.
Fél óra vonatozás után Móron leszállva másik fél órát követően értük el a városközpontot.
További 12 túrázó csatlakozott a Boldog Gizella szobornál.
Elsőként a neogótikus Szent Kereszt Kistemplomot céloztuk meg.
Szerencsénk volt: keresztelőre készültek, így alaposan szemügyre vehettük a különleges kialakítású templom szekkóit, üvegmozaikjait, szobrait.
Kilépve a templomból eleredt az eső. Ám szerencsénkre, ez nem tartott túl sokáig.
A Szent István Park széléről megtekintettük a ma Polgármesteri Hivatalként működő egykori Luzsénszky- avagy Láncos-kastély szép épületét.
Maradva a Parkban, először a Szent Istvánt ábrázoló szoborra tekintettünk,
... majd pedig a kútként és Sárkányölő Szent Györgyként is funkcionáló 2. világháborús emlékművet jártuk körbe.
Közben elállt az eső és fotózkodásra is mód nyílt. Mégpedig egy kettős szelfiponton, ahol a paraván egyik oldaláról áttérve a másikra, hol megfiatalodhattunk, hol pedig kissé elidősödhettünk, mindezt pillanatok alatt.
Következett a Lamberg-kastély monumentális épületegyüttese.
Majd a kastélypark látnivalóival ismerkedtünk.
Így például egy vaddisznót ábrázoló szoborral,
... művészi kovácsoltvas keretű Madárházzal,
... Zenepavilonnal ...
... és nem utolsó sorban a maga nemében és fajtársai között is tekintélyt parancsoló nagy fákkal, úgy mint egy lepényfával,
... egy japánakáccal,
... illetve egy még igen csak ifjúkorú és a testvérvárosi kapcsolatokat erősítő nyírfával, mint emlékfácskával.
Már a Parkon kívül egy művészi faragású szobor, a 'Szüretelők' állított meg bennünket, szó szerint.
A Szent István Park keleti végénél áll Bory Jenő megdöbbentő 1. világháborús emlékműve.
A szobor mögött pedig a volt Járásbíróság épülete uralja a területet - ami napjainkban a Kormányhivatal székhelye.
Tovább haladva elértük a Kapucinus teret, miközben több szobornál is megálltunk egy-egy hosszabb pillanatra.
Így Szent Sebestyén, majd pedig Szent Flórián következett.
Nepomuki Szent János szobra közvetlenül a Szentháromság vagy Kapucinus templom előtt áll.
A templom baloldali szoborfülkéjében áll Assisi Szent Ferenc, a jobb oldaliban pedig Günther barát szobra.
A templomtól látótávolban találjuk Wekerle Sándornak, Mór híres szülöttjének emlékművét, aki háromszor is betöltötte a miniszterelnöki funkciót.
Sétánkat immáron szikrázó napsütésben a Hársfa utca felé vettük, ahol - már félig elhalt állapotában is - egy hatalmas nagylevelű hársfa áll, amit csak féltucat kiterjesztett emberi kar tudott átölelni.
Természetesen ma sem maradhattak el a csoportképek, amiket itt gondoltunk elkészíteni, a vén öreg hársfa 'árnyékában'.
Folytatva utunkat, érintettük a szépen karbantartott Szent Vendel kápolnát.
Kisvártatva a Csókakő felé tartó kerékpárút mentén haladtunk el néhány békésen legelésző ló mellett, akik meglátva bennünket s különösen egyik (talán legfiatalabb) túratársunkat, odalépdeltek az elválasztó kerítés közvetlen közelébe, fotózásra, egy kis simogatásra.
Hamarosan elértünk a túranapunk fénypontjának is tekinthető szürke nyárfák területére, a Vajal-forrás környékére.
Itt áll kis hazánk legnagyobb törzskerületű nyárfája, a maga 906 cm-ével.
Sajnos, az utóbbi időben több károsodás is érte (viharok, villámcsapás, sőt gyújtogatás), emiatt erősen torzó kinézete van már csak, de mindezek ellenére él és úgy tűnik, még élni akar! - ahogy a Hársfa utcai nagy hársfa is...
Innen egy kissé gyorsabb tempóban már visszafelé haladtunk, felhasználva egy valamikori vasúti pályatest nyomvonalát, amin nemrég adtak át egy remek kerékpárutat.
Nemsokára a Millecentenáriumi Park következett, ahol egy modern felfogásban készült 1956-os emlékmű után röpke szünetet tartottunk.
Ekkor egyik túratársunk igazi és nem várt meglepetéssel ajándékozott meg mindannyiunkat: nagyon finom, hajnalban készült süteményét kóstolgathattuk, mialatt ő saját adventi rímfaragásaiból olvasott fel.
Hálás köszönet Mariann!
Ugyanitt jó pár túratárs is előhúzta a táskájából az ő Mikulása által küldött meglepetés-édességeket - köszönjük mindannyiuknak!
Majd menet közben még szemrevételeztük a közeli Bányász Emlékművet is, ami az itteni egykori szénbányászatnak állít emléket.
Sikerült az igyekezet: így elérhettük a betervezett buszt, többen is ezzel utaztak vissza Fehérvárra.
Jó páran viszont ismét a vonatot választottuk, amit plusz fél óra gyaloglást követően mi is nyugodt tempóban, kényelmesen elértünk.
Összességében 10 km lett a végső megtett sétaút, állomástól állomásig.
Jókedvűen és töretlenül lelkesen értünk vissza Fehérvárra fél 2 körül.
Bízunk benne, hogy mindenki jóleső fáradtsággal a lábaiban, sok gazdagító friss lelki és szellemi élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Ajánlás, ami valamennyi általunk szervezett és vezetett túrára évényes: a kirándulásaink során nem akarunk és nem is tudunk teljes körű bemutatásra törekedni - ezek csak mintegy étvágygerjesztőként avagy kóstolóként szolgálhatnak. Emiatt viszont csak ajánlani tudjuk az egyéni, csoportos visszatéréseket ezekre a korábban közösen felfedezett helyekre.
Összeállította: Kiss Gábor
Felvételeket készítették: Briski Mariann,
Reichhardt Ákos és Kiss Gábor