2023. március 9-én (csütörtökön) egy 5 km-es körsétát tettünk, a Burok-völgyben, Bakonykúti körül.
Ismét kegyeibe fogadott bennünket az 'Időjárásfelelős': már ami a kezdeti borultságon és a szemerkélő esőn győzedelmeskedő napsütést illeti.
Már negyedik alkalommal próbálkoztunk hétköznapi kirándulás kitűzésével, elsősorban a nyugdíjas társainkra gondolva.
Negyed 10-kor 9 elszánt kiránduló szállt le Bakonykútiban a helyközi buszról és indult a Burok-völgy felé.
Zavaró tényező volt a közelben található gyakorló lőtérről élesen idehangzó lövések zaja valamint az egyre élénkebb szél.
Nemsokára elértük a völgyszájat, majd pedig a medvehagyma élőhelyének szélét is.
Itt máris munkába lendült mindenki.
A medvehagyma zsenge és illatozó levelei hívogatóan csábítóak voltak.
Emellett kisebb számban más egyéb növényfajok is szemet gyönyörködtetően kerültek elénk.
Előfordult az odvas keltike,
... a salátaboglárka,
... az aranyos veselke,
... a piros árvacsalán,
... a sárga tyúktaréj,
... a pettyegetett vagy orvosi tüdőfű néhány csak éppen nyiladozó példánya.
A kikeleti hóvirág szabályos mezőket alkotott.
Az országosan védett völgy befelé haladva fokozatosan vált egyre meredekebb falúvá ...
... és egyre nehezebben leküzdhetővé, a sok kidőlt fa miatt.
Ezek a földön fekvő fatörzsek is tartogattak számunkra érdekességeket, így pl. a fakéreg alól elénk táruló szújáratok akár művészi alkotásnak is beillő hálózatát.
A fölénk magasodó sziklafalak és ormok lenyűgöző látványt nyújtottak.
A növények mellett kis szerencsével gyors mozgású állatok is elénk kerülhetnek. Így pl. a csak a hangja alapján beazonosított erdei pinty és a dobolásáról már messziről felismerhető nagy fakopáncs.
Elérve a felfelé és rézsútosan visszavezető szekérutat, elindultunk rajta a Burok-part felé.
A látszat ellenére ez a lankás emelkedőnek tűnő szakasz erőteljesen lelassított bennünket.
De azért csak felértünk a Burok-partra, ahol egy egészen más élőhelyen ugyancsak érdekes és különleges látnivalók vártak bennünket.
Így a védett, de minden ízében mérgező tavaszi hérics első virágzó egyedei,
... az apró világoskék virágú fényes veronika ...
... és a bürök-gémorr gyepszintet éppen csak túlnövő példányai.
A fennsíkon szépen virágba borultak a húsos som magas bokrai is.
És innen már látótávolba kerültünk a falutól, mint végcéltól is, kinyílt a táj, a Baglyas körpanorámás csúcsa is elénk tárult.
A faluba vezető ösvény mentén, a Szent Iván téren tartottunk kis pihenőt, ahol a szokásos csoportkép is elkészülhetett,
... közvetlenül az 1924-ben állított szép kereszt mellett.
A pihenőhelyünk környéke is tartogatott még számunkra meglepetéseket.
Így pl. a százszorszép apró fejecskéit ...
... és egy 'kerti szökevényt', egy nem vadnövény hunyor-félét, a korzikai hunyor egy termetes példányát.
Immáron a faluban lefelé haladva több értékes és szép fafaragványt is láthattunk, így pl. a Remetefa,
... a Hazatérőben,
... a Lizi néni, avagy a bibliás asszony ...
... és a Baglyok című alkotásokat, amelyek mind Bálint József munkái a 2000-es évek elejéről.
Megálltunk egy különleges vaskapu előtt is, ahol/amire egy verset vágtak bele, nevezetesen egy erdélyi születésű és tragikusan egy közlekedési balesetben életét vesztő költő-tanár, Kapui Ágota 'Soha' c. versét.
A Nagyboldogasszony templom előtt egy este/éjjel is kivilágított panelt állítottak fel.
Még maradt egy szűk fél óránk buszindulásig, így tovább ismerkedtünk ezzel a gyöngyszem-faluval, tettünk egy kis kört a Hideg-völgyi-patak irányában és annak mentén.
Három órás túránk végén úgy búcsúztunk egymástól, hogy ez a hétköznapi kirándulás továbbra is jó ötlet és áprilisban ismét találkozunk.
Bízunk benne, hogy mindenki kellemes fáradtsággal a lábaiban, kipirulva, a tüdejét átszellőztetve, sok gazdagító friss élménnyel a tarsolyában térhetett haza és legközelebb is velünk tart majd - másokkal egyetemben, akik pl. ezen leírás alapján kapnak kedvet a csoportos túrázáshoz. Továbbra is szívesen látunk külső pártoló családtagokat, barátokat, ismerősöket is. Kéretik terjeszteni! 
Összeállította és fotók: Kiss Gábor